05. Chapter

Szép napot kívánok minden kedves ide tévedőnek! :) Régen hoztam részt, de egyszerűen kihalt belőlem az írás... nem az hogy nincs ötletem, mert van ötletem történethez, de nem tudom úgy leírni, hogy az szépen kidolgozott olvasásra érdemes munka legyen. Dolgozom rajta, hogy újra vissza szálljon belém az írás... nem tudom megjavítom a belső békémet vagy valami mert ez így nem lesz jó! Na, mindegy köszönöm annak aki még olvas engem és remélem tetszeni fog neki! :) Jó olvasást kívánok nyugodtan lehet komizni és pipálgatni a chat-be is nyomot hagyhatok magatok után! :))

Ui: ez a zene tükrözi a mostani fejezetet! ;)

xoxo: Looney G.

Feeling Good

Látszatra az eső felhők hadat üzentek a napnak, és csatájuk még korántsem tisztázódott. Szeretek borús reggelre ébredni, valamilyen megmagyarázhatatlan októl fogva jól érzem magam. A kedélyek lecsillapodtak egy héttel a temetés után, az emberek kezdik elfelejteni a történteket.

A délutánom hamar eltelt, hiszen be kellet vonatoznom a fővárosba, volt pár elintézni valóm. Nem csak a bácsikáim vagyoni részesedéseit, hanem a külsőm átalakításával is éppen ideje volt időt szentelnem. Beszereztem pár új cipőt és ruhát, az eladók ízlésére hagyatkozván. Miután mindennel végeztem már sötét volt. Gyalog indultam a vasútállomás felé. Határozott léptekkel haladtam a nedves járdán. Épp hogy szivárgott az eső fekete égboltból A város ezen része, nem mondható az igazán nyüzsgő turista látványosságnak. Inkább a kertvárosi részhez tartozott. Mélyen lélegeztem be a tüdőmbe a levegőt, és engedtem hogy a májusi szellő lágyan röpítse kusza tincseimet. Egy kocsit hallottam befordulni a hátam mögött, és percekkel később már a fényszórója árnyékát is megpillanthattam az úttesten. Vártam, hogy elsuhanjon mellettem és hogy a kocsiból áradó benzinszag felüsse az orromat, de nem így történt. Az autó megállt mellettem, és lehúzódott az ablaka. Egy fiatal férfi mosolygott rám, cigarettával a szájában.

- Mennyi egy menet cica? - szűrte a fogai között.

- Én nem… - jobbnak láttam tovább állni, de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.

- Na, ne kéresd magad! - nevetett, majd kidobta a csikkjét az ablakon. - Pattanj be, nem harapok.

Fejemet elöntötte a vér, és jól eső bizsergés futott végig a gerincem mentén. Elindultam a kocsi irányába, majd beszálltam a férfi mellé. Nem éreztem kellemetlenül maga, nem féltem. Tudtam, hogy, ha valakinek bántódása esik az nem én leszek. A vadász mindig kellő tisztelettel bánik a zsákmányával, had érezhesse hogy egy kicsit is biztonságba van mellette.

***

A motel koszos volt és erős kátrány szag terjengett a levegőbe. A férfi elfordította a kulcsot a 43-as számú szoba zárjában, majd benyitott.

- Így sokkal meghittebb lesz…- morogta és érződött a hangjában egy csöppnyi gúny. Jóvágású fickó volt, öltönyben. Ha tippelnem kellet volna a foglalkozása státusza határozottan vezető. Erős ámbraillatú volt és barna hajtincsei rakoncátlanul üldögéltek a feje tetején. Elővett az öltöny zsebéből egy ezüstös színű flaskát. Ügyesen lecsavarta a tetejét, majd nagyot kortyolt a benne lévő erősítő folyadékból. Egészen közel lépdelt hozzám. Leheletéből éreztem az imént elfogyasztott alkoholt, és már a szaga is elbódított.

- Itt semmi helye a finomkodásnak. - kezdte gombolgatni a kabátom gombjait. Ügyetlenül bujtatott ki belőle, majd a falnak nyomott, és érzéketlenül habzsolni kezdte az ajkaimat. Közben kezei a blúzom alá tévedtek, és egy határozott mozdulattal megfosztott tőle. Egy pillanatra elmosolyodott, de utána villám sebessége neki látott, a nadrágja kigombolásának. Én sem voltam rest, gyors mozdulatokkal szabadítottam meg zakójától, és ingétől. Végig simítottam kezem az izmos felső testén majd egy erős lökéssel a mögötte lévő székre kényszerítettem. – Na erre vártam! - mosolyodott el kajánul. Felvettem az időközben a földre kerülő nyakkendőjét és hátra kötöztem mind a két karját. Visszafordultam hozzá, majd egy bátorító mosolyt varázsoltam az arcomra, azzal megfordultam és a kabátom zsebébe kezdtem kutatni.

- Ha gumit keresel itt van a zsebembe - szólt segítőkészen..

- Kösz már megtaláltam - azzal szétnyitottam a kezemben lévő bicskát, és légies léptekkel a férfi felé igyekeztem.

- Várj azzal meg mit akarsz?! - jó érzés töltött el, mikor észrevettem a férfi arcára kiülő pánik jeleit.

- Játszunk! - azzal az egy gyors mozdulattal beleállítottam a pengét a combjába. Éles ordítás zengte be a szobát. Szebben csengett a fülemnek, mint bármilyen Bach szimfónia. A lüktető sebből pirosló vér bugyogott föl. Lassan húztam ki a kést, majd bemértem a következő megsértendő felületet. Az emberi test olyan csodálatos… ahányszor emberi élet fényét oltom ki mindig gyönyörködöm benne. Nézzük csak a bőr egyfajta csomagoló rétegként szolgál, nézhetjük akár úgy is mint egy festetlen vászon, viszont amikor a penge felsebzi a testet… megjelenik a művész alkotása. Feltörik a vér ezernyi pompás és csodálatos árnyalata. 

Átkaroltam a férfi nyakát, majd egy egészen finom lágy és éréki csókot leheltem ajkaira. A halál csókja… A bicskámat az enyhén borostás nyakának feszítettem.

- Kérlek, ne-ne tedd! - elmosolyodtam, és hangszálaim felengedtek egy csilingelő nevetést is.

- A pokol klassz hely, elfogadott a paráznaság, remélem, még összefutunk ott! – azzal bele eresztettem a penge tépő, cibáló fogsorát a nyaki idegeibe. Szempillantások alatt ömlött spriccelt ki a vér a lüktető sebből. A férfi hörögve lehelte ki élete utolsó leheletét is, míg a vére egy nagyobb tócsában folydogált a lába alatt. Kék szemei meredten néztek a melleim irányába. Megtöröltem a bicskám a földön elszórt egyik ruhadarabbal, majd visszacsúsztatta a zsebembe. A szék háta mögé térdeltem, ahol lekötöztem a becserkészett áldozatom, és egyszerűen lehúztam a gyűrűs ujjáról az arany gyűrűt. Visszaballagtam az ágyhoz, és szédelegve elterültem rajta. Hallgattam a vér ritmikus csöpögését az időközben jókora nagyságot elérő vértócsában.

Akárcsak az eső cseppek. Súlytalanul zuhannak, s a becsapódásuk mégis érzékelhető. A fejem zsongott, ismerős hangok szólaltak meg a fejemben. Az emlékeim ismét utat törtek maguknak és hozzám beszéltek. Végtagjaim elernyedtek, olyan érzés volt, mintha millió hangya fedte volna testem. Tudtam nemsokára újra látom a családomat. S ha az kell hogy ismét velük lehessek… újra megfogom tenni!